Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy napjainkban csak a külcsín, a felszín számít. A csillogó ruhák, a bennfentes partik, a látszat. Mindenki szép, fiatal, vékony, egészséges. Mert ha nem, akkor kimarad, lemarad. Mielőtt azonban túlságosan elmerülnénk ebben a „valóságban”, mindig elénk toppan egy-egy szívmelengető történet arról, mi is számít igazán az életben. Szerencsére. Lehet, hogy ez egy sokat próbált, kérges szívnek nyálasan meg émelygősen hangzik, de valahogy mindig oda lyukadunk ki, hogy a szeretet a legfontosabb.  

Jesse Cottle, az amerikai tengerészgyalogság őrmestere 2009-ben Afganisztánban olyan súlyosan megsérült egy bombatámadás következtében, hogy mindkét lábát amputálni kellett. A katona 24 éves volt ekkor.

Az operációk utáni hónapokban a fiatalember megpróbált igazodni új életéhez. El kellett fogadnia, hogy elvesztette a lábait, s azt is, hogy húszas évei elején már leszerelt veteránként tartják számon.

Jesse Cottle azonban nem kezdte el sajnálni magát, hanem járta az országot, próbálgatta műlábait, s a megváltozott körülmények között is teljes életet élt. Aktív életmódjának köszönheti későbbi feleségét, Kellyt is. A lány ugyanis egyáltalán nem a mozgássérült férfit, hanem egy sugárzó, élénk, mindig mosolygós „harcost” látott a fiúban. Nem csoda, ha egymásba szerettek, a szerelemből pedig házasság lett.

A pár azóta számos interjút adott. Amerikában a katonákat nagyon tisztelik, a különböző missziókban megsérült veteránokat igazi hősöknek tartják. Másrészt még a mai, sokat tapasztalt világban is érdekesség, hogy egy duplán lábamputált ember a sérülése ellenére teljes, boldog életet él, sőt egyenesen azt nyilatkozza, hogy ha tehetné, sem alakítaná máshogy az életét. „Ha nem ér bombatámadás, lehet, hogy soha nem találkoztam volna a feleségemmel. Semmit nem szeretnék másképp, mint ahogy volt, ahogy van” – mondta egy interjúban Jesse Cottle.

Önfeláldozás, nagylelkűség, mély és igaz szerelem.

Ízlelgessük! Nem ez a trend manapság…

(Inspiráció: relrules.com; a kép forrása: Facebook)