Néha komoly mélységeket kell megélnie egy párnak, azonban nem szabad elkeseredni, ugyanis többek között a konfliktusokon keresztül fejlődik a kötelék.

Keddi cikkünkben Kriszta többek között pont arról kérdezte a szerkesztőség tagjait ITT, hogy másképp gondolkoztunk-e a párkapcsolatokról húszas, illetve a harmincas éveinkben. Ott is kifejtettem a véleményemet, de közben pont erről szerettem volna írni, ugyanis találtam egy nagyon jó gondolatsort ezzel kapcsolatban.

Ahogy már meséltem, amikor a húszasok táborát erősítettem, azt hittem, majd egyszer csak megtalálom az igazit, elvesz feleségül és onnantól kezdve azt mondhatom, révbe értem, megtaláltam a tökéletes boldogságot, és a rózsaszín felhők habjaiban ugrálgatok életem végéig. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, ha egy kapcsolatomban voltak problémák, veszekedések, ha nem alakult minden, minden nap tökéletesen.

Aztán az évek során leszálltam a földre, elengedtem a kislányos álmaimat. Végül is úgy alakult, hogy harminckét éves korom ellenére még nem mentem férjhez, rájöttem, hogy nincs egy igazi, hanem olyanok vannak, akikkel egy hullámhosszon vagyok és jól tudunk együttműködni. Azt, hogy meddig tart a kapcsolatunk, nem tudhatjuk előre, lehet, hogy két napig, két hónapig, két évig vagy egy életen át.

Megtanultam, hogy bármikor bármi „beüthet”, még a legnagyobb harmóniában is. És megtapasztaltam, hogy bizony egy kapcsolat hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozása. Néha komoly mélységeket kell megélnie egy párnak, azonban nem szabad elkeseredni, ugyanis többek között a konfliktusokon keresztül fejlődik a kötelék. Erről ír Clarissa Pinkola Estés is a Farkasokkal futó asszonyok című könyvében. A CSONTVÁZ ASSZONY című mesét elemezve leírja, ha az ember egy életen át tartó táplálékra vágyik, szembe kell néznie és kapcsolatot kell létesítenie az Élet/Halál/Élet természettel. Ha erre képesek vagyunk, nem ügyetlenkedünk többé az ábrándképek kihalászásával, hanem bölccsé válunk az igazi kapcsolatok létrehozásához szükséges halálok és újjászületések dolgában. Ha szembenézünk a Csontváz Asszonnyal, megtanuljuk, hogy a szenvedély nem valami megszerzendő dolog, hanem inkább olyasmi, ami törvény szerint születik és huny ki.

A Csontváz Asszony mutatja meg számunkra, hogy a kiáradás és az elapadás, a befejezések és a kezdetek közös megélése hozza létre a semmihez sem fogható, odaadó szerelmet.