Sokszor írok arról, hogy nem szabad feladni. Azonban sokszor én is elbizonytalanodom, vajon egy-egy rossz életszakasznak vége lesz-e egyáltalán, kibírom-e. Aztán néha kapok egy-egy jelet, ami arra sarkall, hogy folytassam és kitartsak.

Nemrégiben láttam az Életben maradtak című filmet, mely néhány nap erejéig komoly megnyugvást hozott. A mű igaz történet. 1972. október 13-án egy repülőgép - fedélzetén egy Chilébe tartó uruguayi főiskolai rögbicsapattal és kísérőivel - rossz látási viszonyok közepette gy vulkán hófödte csúcsának ütközött. A kettétört repülő lezuhant, s bár az utasok és a legénység egy része azonnal meghalt, a „szerencsés” többség vérző sebekkel és törött csontokkal megúszta a balesetet. A túlélők meleg ruha és élelem nélkül várták a segítséget, de a mentőosztag nyolc napos kutatás után feladta a keresést – foglalja össze röviden a film egy részét a port.hu.

Sokak szerint ez egy fordulópont volt a csapat életében, hiszen még a reményt is elvesztették, hogy megtalálja őket valaki. Néhány nap után elfogyott minden élelmük, dönteniük kellett. Annak ellenére, hogy sokan közülük komolyan vallásosak voltak, úgy határoztak, hogy az életben maradásuk érdekében elkezdenek enni a halott társaik testéből. Az egyik túlélő mondta, hogy mindenük tiltakozott ez ellen, de tudták, nincs más választásuk, ha ezt nem teszik meg, akkor mindannyian odavesznek. Később maga a pápa mentette fel őket a kannibalizmus bűne alól. Ugyanis megmenekültek.

Amikor az időjárási viszonyok megengedték, három fiú elhagyta a tábort, hogy segítséget hozzon. Átszelték az Andokot, hogy ember lakta területet találjanak és segítséget hívjanak. Végül sikerült nekik. A film egyrészt óriási példa a közösség összetartó erejére, hiszen együttműködés nélkül nem tudták volna túlélni a 72 napot a hófödte hegyekben.

Nem volt kinevezett főnök, mindig az irányított, aki az adott szituációban éppen a legjobban helyt tudott állni. Másrészt egy hihetetlenül erőt adó történet az emberi kitartásról. Ott, fönt a hegyekben szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezt túlélhetik, azonban ők nem adták fel, hittek benne és sikerült. Ezért bármilyen kilátástalannak is tűnik egy helyzet, bármennyire is fel kell adnunk magunkat, bármennyire is a poklok poklát járjuk, őrizzük meg a kitartásunkat és a hitünket.