Meglehetősen „életszagú” témát hoztam, de muszáj erről írnom, mert nagyon kikívánkozik. Ráadásul nem is olyan, mint a hüvelygombás reklám, amelynél a férfiaknak ki kell menni. Maradhatnak, bár ez is altesti. Mégpedig kutyák alsó fele „ihlette” mondanivaló.

Szeretem Budapestet. Este, kivilágítva. Mert abban a napszakban még világvárosi illúziója van. A Várnegyed, a Lánchíd, a Bazilika, előtte az óriáskerék – giccses, romantikus filmbe illő díszletek, melyek között vattacukorral és miniebbel andalgó pár tűnik el az éjszakában.

De nappal! Nappal szürke, fáradt, szomorú és koszos a város. Koszos és szaros. Amerre lépek, kutyaszar terem. Ezt nem lehet másként fogalmazni. Nem piszok, nem ürülék, nem végtermék: szar.

Az hagyján, hogy emiatt egy levegővel teszek meg tekintélyes hosszúságú sétákat, de közben a reakcióidőmnek is topon kell lennie: úgy ugrálok a szétkent kupacok között, mint hiperaktív kenguru a Gibson-sivatagban. De megesik, hogy nem vagyok elég éber. Mire a cipőm recéiből kipucolom Morzsi vacsorájának emlékét, nekem már nem is kell vacsoráznom.

Amerre járok, kutya mindenütt. A fánál, a kukánál, az autók kerekénél; mögöttük pórázon pedig a gazdi. Mopsz, csivava, bernáthegyi (nem akarom tudni, milyen szag lehet abban a lakásban, ahol egy ilyen él), s velük Marika néni, Károly bácsi és még sokan mások. Kutyatartók, akik a világ legtermészetesebb dolgaként lassítanak, ha kismucusnak kakilni kell, de rohamléptekkel távoznak a helyszínről, ha a drágaság befejezte a dolgát.

És ez nagyon nem tuti így. Tudom, értem, miért tart annyi – főleg idős ember – kutyát: egyedül vannak, magányosak, jólesik valakihez szólni, mégha az a négylábú nem túl szószátyár is. Jó érzés gondoskodni valakiről, mert ez rendszert visz a mindennapokba.

Az emberek azt is szívesen hangoztatják, hogy náluk a házikedvenc ugyanolyan családtag, már-már gyerek, mint a kétlábú utódok. Ez tök jó, de gyanítom, a gyerekeket sem a wc mellé ültetik, ha rájuk jön a szükség, majd becsukják az ajtót, hogy egye meg a fene…

Miért kellene másként tenni ezt a kutyával? Mi vár ránk, ha mindenki otthagy maga után mindent, amin túl akar adni? Egy nagy komposztáló lesz Budapestből, ezáltal létesíthetünk biokertet a Várkert Bazár tövében akár? Remek.

Ha épp széles kedvemben vagyok, jókat derülök az ebdzsekin, kötött pulcsin, kapucnis veddfelkén. Sőt, egyszer még cipős kutyát is láttam a futtató felé topogni.

Lehet, hogy a kiskedvenc fázik, kell a kardigán. De minket meg mástól ráz a hideg minden egyes nap. Attól pedig nem véd a kabát.