A kisgyereket nevelő szülőknek biztosan ismerős a jelenség: a csemeték 3-4-5 évesen egyszer csak rákapnak a dinókra. Kisfiúk, kislányok egyaránt, egyik napról a másikra.

Nálunk is ez történt. Az addig IFA-, utánfutó- és pótkerékmániás kisfiam kérdezgetni kezdte, hogy néz ki egy Triceratops, egy Stegosaurus nagyobb-e, mint a házunk, s hogy a paletológust (paleontológus) is megenné-e egy T-Rex. Aztán, amikor azt mondogatta naponta többször a hároméves gyerekem, hogy neki van egy hipotézise, kezdtem furcsábban méregetni. Kétségkívül sokkal kifinomultabb szófordulatokkal operált a korosztályánál, na de azért 36 hónap földi lét után ne legyen már hipotézise! Nekem háromévesen lábbal hajtós kisautóm volt, nem hipotéziseim!!! Kiderült, hogy az egyik mesecsatornán, amit addig szokott nézni, míg én főztem (igen, a bölcsi nálunk kimaradt) van egy dinós mese, ahol a főszereplőnek mindig van egy hipotézise adott szituációról. S mivel nekem meg az lett a hipotézisem, hogy az anyasággal a 21. században már együtt jár a középfokú paleontológiai tudásanyag, bújtam a lexikonokat meg az internetet, s kiműveltem magam dinókból. Pár hét után csípőből nyomtam, hogy a Parasaurolophus növényevő, a Velociraptor meg nem. Gyermeknek megvettük a fellelhető (és emberi fogyasztásra alkalmas áron kínált) szakirodalmat, amit ő át is tanulmányozott. Aztán egyszer csak kiszúrta a játékboltban az eladó háta mögötti polcra sorakoztatott, aranyrögök értékében mért műanyag dinókat. Mivel egy szimpla kedd délután nem óhajtottam egy 6800 Ft-os Carnosaurus-szal hazatérni, azt mondtam, majd a Jézuska hoz egy dinót.

Karácsony előtt trükkök százait kellett bevetnem, hogy gyermektől kipuhatoljam, melyik is a vágyott példány. Aztán memorizálni a nevét, hogy kitartson, míg eljutok egy játékboltba. Végül az üzletben csak az ugrott be, hogy „s”-szel kezdődik. Fogcsikorgatva, 6100 Ft-ért vettem egy Stegosaurust. Aznap este elalvás előtt megint dinós könyvet lapozgattunk, s a karácsonyi zsákmány birtokának boldog tudatában mutogattam kisfiamnak a Stegosaurus-os képeket. Pindúrkám nézegette, nézegette, majd közölte: - Ezt is szeretem, de a Jézuska nekem Spinosaurust fog hozni. – Spinosaurust? Igeeen? Jaj, de jóóóó! – szűrtem lefagyva a fogaim közt.

Másnap lázas szervezés, blokk kikukázása a krumplihéj közül, egy barátunk riasztása, jöjjön a „Stego”-ért, cserélje be „Spino”-ra, mert Gyermek be fogja panaszolni Jézuskát a karácsonyügyi minisztériumnál, ha nem az elképzelése lesz a fa alatt. A tranzakció végül sikeresen lezajlott, alig 1500 Ft-ot kellett ráfizetni a Spinosaurus-ra, mert ő a legnagyobb példány a kapható dinótársadalomban. Szenteste nagy volt a boldogság, főleg az enyém. Nagyon örültem ugyanis, hogy a dinók kihaltak, a kisfiam így nem követelhet a következő ünnepre egy kedves kis házi Deinonicust. Mondjuk ötmillióért.        

V. Szabó Kriszta