Hetek óta járom a cipőboltokat egy jó csizmáért, ám eddig nem jártam sikerrel. Kezdetben még lelkes voltam, utána már inkább csak fáradt, most pedig már ott tartok, hogy én bizony félcipőben fogom átvészelni ezt a telet, mert annyira, de annyira unalmas már, hogy nem találok megfelelő csizmát magamnak.

Az én vádlim ugyanis egy picit vastagabb, mint amilyenre ezeket a csizmákat tervezik. Nem sokkal, épp csak 2-4 cm hiányzik ahhoz, hogy a cipzárt fel tudjam húzni és ne szorítsa el a vérkeringésemet. Indokolt is ez a vádliméret, vékonyabb lábbal elég furán néznék ki, mondjuk mint egy lufi két hurkapálcikán. Egyébként ahhoz képest, hogy sosem sportoltam és túlsúlyom is van, a lábaim elég formásnak mondhatóak - ez genetika, a családom minden nőtagja hasonló adottságokkal van megáldva. Mégis, ez a csizmakérdés minden évben keserű perceket okoz nekem.

Az egyik lábamat még tízéves koromban zúzta meg több helyen egy autóbalesetben egy IFA, amikor a vezetője úgy gondolta, hogy átmegy rajtam. Szerencsére kicsi voltam, így elég szerencsésen megúsztam a történetet, de azért voltak súlyos sérüléseim, többek között a bal lábam zúzódott. A jobb lábamat pedig tavaly műtötték, mert kicsit túltoltam a szakdolgozatírást és trombózist kaptam a sok ülés miatt. Szóval érzékeny lábaim vannak, ezért is alapvetés nálam a kényelmes, ám csinos cipő. Nomármost, kényelmes csizma létezik, meg csinos csizma is létezik, de ezeknek a közös halmaza elég csekély számú végeredményt ad. És akkor még ott a többi kritérium: ne csússzon, ne ázzon be, érjen térdig és legyen fekete, mert cipőből nem hordok más színt. Azt már elfogadtam, hogy mindez egy modellben nem fog menni. Oké, akkor legyen kettő, csak végre legyen! De nincs.

Tavaly azt a kompromisszumot kötöttem meg, hogy amit vettem, nem ért térdig. Csak lábszárközépig. Ami nem tetszett, de nem volt más megoldás. Nem volt olcsó, nagyon nem. És a külseje a szezon végére már hámlani, foszlani kezdett. Muszáj lenne hát venni egyet, napokon belül. De ami hosszabb, térdig érő modell, az nagyon szűk, ami pedig esetleg gumírozott, az szorít, ami pedig egy trombózis után megengedhetetlen. Egyelőre még keresem a jó megoldást. És akkor nekem még az a szerencsém, hogy nem dagad a lábam, akinek dagad, annak nyilván még nehezebb. (Nekem is dagadt a lábam, pár hónapja, aztán rájöttem, hogy a kínai csípős-savanyú leves az oka. Tele van nátrium-glutamáttal, amitől képes a lábam duplájára dagadni, így aztán lemondtam róla.)

Az a helyzet, hogy ez nem csak nekem nehéz. Többen küzdenek hasonló problémával. Nem is értem, hogy ha a lábfej mérete alapján árulnak különböző méretű csizmákat, akkor a vádliméret miért csak egyféle lehet? Miért nincs ebből nagyobb választék, mondjuk legalább három? Keskeny, normál és vastag vádlira, úgy lenne igazságos. Mert hiába nem fúj el a szél, attól még az én lábam is fázik és én sem szeretnék felfázni. Jó lenne, ha kapcsolnának végre a cipőgyártók és ezt is figyelembe vennék. Igazán boldog lennék tőle!