Millió történet szól arról, hogy miért és éppen mikor születtél meg. Arról, hogy örültek-e a szüleid az érkezésednek vagy sem, hogy ezt bevallották-e maguknak, vagy egy egész életen át magukba fojtva hordozták a bűntudatot, azt, hogy bár szerették a gyermeküket, de nem tudták, hogy majd ennyire a feje tetejére áll az élet.

Sorsok, életutak, nagy vállalkozások, töretlen lelkesedés, hit az életben, a szerelemben, a házasságban és egy jobb és boldogabb jövőben. Aztán az évek, a hétköznapok, a rokonok, az újból és újból feltépett családi sebek, sértettség. A gyűrűző idő, ami lehet, hogy gyógyír a régi bajokra és megoldást jelent a felejtés által. De csak egy ideig. Addig, amíg eljön az öregkor és minden, de minden régmúlt dolog a sok magányos óra alatt újra felidézésre kerül. A - Te nem is emlékszel?- kérdések megsokasodása, a szülők és gyerekek, unokák beszélgetései, kérdései, fél vagy egész, igaz vagy hamis válaszai a múltról. Hogy is mondják? A barátokat igen, a családodat nem tudod megválogatni. Jó ez, vagy egy keserves teher, amitől nem lehet szabadulni egy életen át?

Anyáink, apáink hibáit kell magunkban hordozni, az ő sikerük vagy kudarcuk aranyozza vagy árnyékolja be az életünket? Családi ügyeket oldunk vagy próbálunk megoldani, kicsit elsimítani a már-már elviselhetetlen nézetkülönbségeket, azt, hogy egészen máshogy látjuk a világot, de azért szeretjük egymást. 

Az apukám nemsokára 77 éves lesz, a jövő héten édesanyám 70. születésnapját ünnepeljük. Az ő életük, küzdelmeik, csalódásaik, válásuk és kitartásuk, az értünk való mindennapi munka morálja és száz meg százféleképpen elmondott, megismert családi ügyek hálója az én és a mi családunk múltja. Tudom, hogy vannak megbocsáthatatlan és elfelejthetetlen hibák és bűnök. Senki sem kötelezhet egyetlen embert sem arra, hogy elviselje és felülemelkedjen ezeken, hogy irgalmat gyakoroljon minden körülmények között. Mégis, ha ezt megtehetjük, vagy megtesszük, nagyon megkönnyebbülhetünk. Nemcsak a keresztény erkölcsiség tudatában, hanem azért, mert emberek vagyunk családi ügyekkel, élő vagy már nem élő hozzátartozókkal, hibákkal és jótettekkel valami nagy - már sokszor megismertnek hitt - valóságban, amit úgy hívnak: élet.