Vannak helyzetek, amikor kis lépésekben célszerű haladni. Bizonyos dolgokra csak fokozatosan érünk meg, miközben a szívünk vezet, s figyelünk a belső hangra. Egy idő után azonban eljutunk egy ponthoz, ahonnan – ha tovább akarunk lépni – lendületet kell venni és ugrani. Mert a következő pont már a túloldalon van. És ha nem ugrunk, akkor nem marad más lehetőség, mint az egy helyben toporgás, vagy a visszalépés… Ne felejtsük el, hogy az ugrásnak nem árt nekifutni, lendületet venni, és elrugaszkodni. Közben pedig bízni Istenben és a gondviselésben.