Régóta vágyom egy igazi, mázsás súlyú öntöttvas serpenyőre. Tudod, arra, ami majd még az unokáimat is kiszolgálja. Nem tudom, miért él bennem ez a vágy, de a sok kerámia meg teflon, meg hiperszuper-bevonatos cucc között úgy éreztem, hogy csak kéne ez nekem.

Nemrég végre szert is tettem egy mini (tényleg az, kb 18 cm átmérőjű) serpenyőre, és bizony szerelem volt első látásra, vagyis sütésre. Úgyhogy azóta már boldog tulajdonosa vagyok egy nagyobb darabnak is. Persze, nem akarok senkit rábeszélni egy dögnehéz serpenyőre, és nem, egyik forgalmazó cég embere sem vagyok, mégis vitathatatlan, hogy az ebben készülő ételnek teljesen más íze van. És azt még nem is említettem, hogy nem kell vele finomkodni, mint pl. a teflonnál. És az az odasült pörc... Jaaaj...

Bár az is igaz, hogy nem fogok benne palacsintát dobálni az égre, vagyis arra marad a régi, jól bevált. Meg az is, hogy ha leejtem, nem hiszem, hogy a követ (vagy a lábam, mert persze mindig azzal szoktam tompítani, ha valami leesik, mivel mással) egyben hagyná, de majd igyekszem elkerülni ezeket a malőröket.

Tehát, mióta összebarátkoztunk, amit csak lehet, ebben készítek. Most például ezt a nádcukros-fokhagymást karajt is, ami első hallásra talán kicsit meredeknek tűnik, de hidd el, hogy nem az. A barnacukor csak annyira édes, hogy kiemelje a fokhagyma ízét, nem beszélve a fűszerek aromájáról. Mindez a kívül ropogós, belül lágy húson.

Azt nem is mondtam, hogy milyen sokáig tartja a hőt! :) Már bőven nem égett alatta a tűzhely, de még vidáman sisteregtek a hússzeletek.

Vissza a húshoz: mellé a hagyományos köretek helyett egy krémes-sajtos polentát, vagyis puliszkát készítettem, füstölt pirospaprikával és petrezselyemmel. Jó kis páros kerekedett belőle.

Hozzávalók:

A húshoz (2 főre):

• 3 szelet karaj (lehetőleg csontos)
• 2 ek olívaolaj
• 2 ek nádcukor
• 4 g fokhagyma
• 1/2 tk szárított oregánó
• 1/2 tk szárított bazsalikom (vagy kakukkfű - nálunk ezt férj nem csípi)
• 2 ek vaj
• só bors

Elkészítés:

Természetesen használhatsz csont nélküli karajt is, de én most pont kaptam olyat, amiben még benne volt a szűzpecsenye, így jobb választásnak tűnt. A csont melletti szaftos részről nem is beszélve. A legjobb, ha a hús szobahőmérsékletű, így hamar elkészül és nem fog kiszáradni. (Én általában egy órával sütés előtt szoktam kivenni, befűszerezem, így nem lesz baja - bár igaz, hogy nincs 40 fok a konyhában.)

Enyhén klopfold ki, sózd, borsozd ízlés szerint. A serpenyőben melegítsd fel az olajat, és pirítsd meg a hús mindkét oldalát. Szedd ki a húst, és ha te is hasonló serpenyőt használsz, kicsit tedd félre hűlni, nehogy a vaj és a fokhagyma megégjenek. Egy kisebb tálban keverd el a cukrot a fűszerekkel.
Az odasült pörcre dobd rá a vajat, majd a fűszeres nádcukrot is. Ha elolvadt, tedd vissza a hússzeleteket, és lefedve süsd puhára. 15 perc elég volt neki.

Közben készítsd el a puliszkát:

Hozzávalók:

• 150 g kukoricadara
• 300 ml húsalaplé
• 100 g sajt (pl trappista)
• 1 tk füstölt pirospaprika
• só, bors
• 2-3 ek petrezselyem

A húsalaplevet forrald fel, majd folyamatos kevergetés mellett add hozzá a kukoricadarát. Főzd puhára, majd keverd hozzá a reszelt sajtot és a pirospaprikát. Sózd, borsozd, végül mehet a petrezselyem is.

Tálald forrón! :)

Jó étvágyat!