Lassan 30 év telik el az 1986-os csernobili katasztrófa óta. A környéken élőknek azonnal el kellett hagyniuk otthonaikat, ötvenezer embert evakuáltak a tragédia napjaiban. A panelházak azóta is lakatlanok. Kezdetben minden úgy volt, ahogyan közel 30 évvel ezelőtt az életükért menekülő ukránok hagyták, mára azonban igazi szellemvárossá vált.

A csernobili atomerőműtől mindösszesen két kilométerre épült fel 1970-ben a Pripjaty nevű település, amelynek elsődleges funkciója az volt, hogy otthont teremtsen az erőműben dolgozók és családjaik számára. A Szovjetunió kilencedik atomvárosává vált akkor, amikor kilenc évvel később városi rangot kapott. A település dinamikusan fejlődött, lakosainak száma folyamatosan nőtt, a tragédia időpontjában közel ötvenezren éltek a panelrengetegben. 1986. április 27-én és 28-án mindenkinek el kellett hagynia a várost. Olyan gyorsan történt minden, hogy csak a legfontosabb holmijaikat vitték magukkal a lakosok, minden más, a bútorok, ruhaneműk, gyerekjátékok érintetlenül maradtak az üres lakásokban.

Az elmúlt közel 30 évben sem az időjárási viszontagságok, sem pedig a „kincsvadászok” nem kímélték Pripjatyot - ez adja meg a mára valóban ijesztő szellemvárosi hangulatot a valaha virágzó ukrán városnak. A tragédia óta eltelt több mint negyed évszázadban gyakorlatilag turisztikai látványossággá, a katasztrófaturizmus egyik fellegvárává vált a település, ahova már szervezett túrákat is rendeznek egyes ukrán idegenforgalmi cégek. Ez persze nem lenne lehetséges, ha a mért radioaktivitás mértéke az elmúlt időszakban ne csökkent volna le a biztonságosnak mondható szintre. Az elhagyott otthonokban lévő tárgyak azonban ma is súlyosan sugárszennyezettek, így az, aki bármilyen relikviát hazavitt onnan „kalandozása” során, az egészségével és az életével fizethet.

Szilvási-Kassai Eszter