Robert Browning: Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is,

úgy fáj-e, mint hivém?

Ejh! jójszakát cseveg a csíz is

már a tornác ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,

így láttam én ma még,

de holnap mind pattanva kelyhes

- s lásd, minden szín kiég...

Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh

nyúljak kezed után?

S barát legyek? csak barát már? - jó!

de annak is jut ám

egy nézés, ében fénnyel villanó! -

Szivem hadd őrzi görcsösen -

s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -

lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,

csak tán csöppnyit puhább,

s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,

csak tán picinyt tovább...

 (Tóth Árpád fordítása)