Reviczky Gyula: Őszi remény

A nyár végső virága is lehull.

Az ég is ezt siratja: elborul.

E hervadás, e gyász úgy fáj neki!

Csak hullanak, egyre hullnak könnyei.

Fagyos mosollyal néz alá a nap,

S az égen olyan álmosan halad.

Nincs dal az erdőn, letarolt a rét,

Miért pazarolná fényét, melegét?

De a midőn vidám szüretelők

Felett halad, mosolygó képet ölt,

Miként ha szólna: "Vígan legyetek,

A hervadást úgyis megéritek!"

De véget ér a végső vigalom:

A szél süvít be ajtón, ablakon.

Azt mondja: "Nincs virág, meghalt a nyár!

Nem lesz derüs, meleg, soha már!"

Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,

Megtérnek napsugár, madárdalok.

És akárhányszor lesz még kikelet,

Rózsás napok, napfényes ég, meleg!