Radnóti Miklós: Tegnap és ma

Tegnap

hűs eső szitált s a térdelő

bokorból bíborban bútt elő

és lassan vonult a réten át

két fölpattant ajku szerető;

és ma

bősz ágyuk, tapadó kerekekkel,

gőzölgő katonák jöttek reggel,

homlokukat rohamsisak ótta,

erős illatok szálltak utánuk,

férfisorsunk nehéz lobogója.

(Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál!

ó, hóhaju vénség, téged sem érlek el!

a költő bokáig csúszós vérben áll már

s minden énekében utolsót énekel.)