Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel

 ülök a fényben,

 rózsafa ugrik

 át a sövényen,

 ugrik a fény is,

 gyűlik a felleg,

 surran a villám

 s már felesleget

 fenn a magasban

 dörgedelem vad

 dörgedelemmel,

 kékje lehervad

 lenn a tavaknak

 s tükre megárad,

 jöjj be a házba,

 vesd le ruhádat,

 már esik is kint,

 vesd le az inged,

 mossa az eső

össze szívünket.