Juhász Gyula: Télutó

   Még benn ülünk. A kandalló varázsa

Melengeti a fázós bánatot,

Bovarynét olvassuk egyre-másra,

Künn zajlanak a víg vadászatok.

Valahol Pesten, messze, operába

Puccini zeng ma s éber vonatok

Robognak át a gyémánt éjszakába.

Én itt vagyok és én itt maradok.

Emlékek szőnyegén rajzolgatok

S mint levendula, meghitt, régi bánat

Belengi csöndes, idegen szobámat

S míg künn a köd száll és végsőt havaz,

Szívemben Anna fénye fölragyog

S vígan kinyit a tavalyi tavasz.