Dsida Jenő: Szeptember

Pirosodik a vadszőlő-levél.

Most megint régi leveleket olvasok.

Délután hideget fúnak a völgyre

a halaványkék havasok.

A hunytszemű, kisanyás békességet

most újra meglelem,

a békét, melyet úgy megédesít

krizantém-illatával a végső sejtelem.

Ha most jönnél, kezem csak így maradna,

ahogyan itt a térdemen henyél.

S azt mondanám:

Pirosodik a vadszőlő-levél.