Minden háztartást vezető nőnek vannak különböző nünüi. Van, aki főzni nem szeret, van, aki porszívózni, más vasalni. Én korábban már KIFEJTETTEM a ruhákhoz, mosáshoz, teregetéshez való viszonyomat, de azt kell mondjam, tovább bontható a probléma: mégpedig a zoknikra. Igen, a zoknik.

Hogy a megveszekedett, fészkes fenébe’ van az, hogy a férjemnek csak fekete zoknijai vannak, de valahogy mégsem stimmelnek, mire össze kell párosítani? Isten bizony, mindig ugyanolyat igyekszem beszerezni. Megnézem elölről, hátulról, tök ártalmatlannak tűnnek. 5-6 decens, 43-46-os, vádliközépig érő fekete. Semmi minta, semmi cicoma, semmi összezavaró ciráda.

Egészen addig működik is a dolog, amíg nem kerül sor az első mosásra. Azt hittem, szimpla kis középkategóriás mosógépünk van, mely mos, centrifugáz és ennyi. De nem. A miénk címkét nyomtat, belehímez, felére szűkíti a gumírozást, talpfeliratot rajzol, s hogy még hatékonyabb legyen a kis mókamiki, fél pár lábravalókat egész egyszerűen kilő a sztratoszférába. Teregetésnél még nem is tűnik fel semmi. Sötétben minden tehén, vizesen meg minden zokni fekete. (Nálunk még a fehér is fekete, ugyanis Gyermek tornacipője meg az iskolai műfű csodákat tud tenni a tesizoknikkal. Zárójel bezárva.)   

Na, de back to the black! Mit csinál egyszeri anyuka, azaz én a mosás másnapján? Először leszedegetem az egyértelmű dolgokat: kicsi póló Benedeké, kicsit nagyobb az enyém (vagy Benedeké), nagy póló és ingek az apakupacba helyeződnek, kis boxer – Beni, nagyobb - Apa, bugyik – egyértelmű. Mikor mindez kész, szemben lóg velem 34 pár fekete zokni. Leszedegetem őket, majd feltűnik, hogy az egyiken fehér vonal van. No, hol a párja? Meglesz az! Meg is van – hopp, ez nem jó, ezen vajszínű vonal van, nem fehér. Franc! Akkor a vajszínűnek hol a párja? Na, annak nincs. Közben feltűnik egy szürke kockával ékített, de abból is csak egy. Hol a másik felük? Na, ott egy másik szürke mintás. Kifejezetten hasonlít. De nem, mégsem. Ennek a talpán is van egy vonalka, az előzőnek meg nincs. Mi lenne, ha a talpvonalast lazán összetekerném a nemtalpvonalassal? Így is lesz. Csinos guriga elkészült. Á, nem. Ilyet mégsem lehet csinálni. Férj mégiscsak felelős beosztású. Mi történne, ha épp akkor látogatna egy kihelyezett lúdtalpfelmérő mobilcsapat az irodájukba, amikor a gügye zokni van rajta? Két hétig azon röhögne az egész szervezet, hogy a holdkóros főnök, bár sem nem magas, sem nem szőke, de zokniban azért felemás.

Így guriga szétteker, összpontosítás a tényleg csak feketékre. Össze is van tekerve mind az öt pár.

S hogy a többivel mi van? Ott sötétlenek a használaton kívüli bidében. Vajon mire várok? Talán arra, hogy egyszer csak maguktól előkerülnek az eltűntek, odabújnak a párjukhoz, s beesnek a fiókba. Így messziről határozottan egyformának tűnnek. De engem nem vernek át. Mivel az öt pár egyforma elég hamar elhasználódik, úgy érzem, sokszor lesz még Budán zoknivásár. És mindahányszor sima feketékkel térek haza. Semmi minta, semmi cicoma, semmi összezavaró ciráda… Ahogy eddig is. De tényleg.

(Az írás 2016. április 3-án jelent meg.)