A mai napon olyan események történtek, amelyek minden jóérzésű embert mélységesen megráztak. Brüsszel ma elesett. Brüsszelt, amely Európa fővárosának tekinthető megtámadták. Megtámadták olyan emberek, akik bár hívőknek vallják magukat, mégsem ismernek sem Istent, sem embert. Eddig 35 halálos áldozatról szólnak a hírek, a sérültek száma több százra tehető. Ma egész Európát megtámadták, minden európai ember tragédiája az, ami Brüsszelben történt. A béke helyett a terror vette át az irányítást. Brüsszelben pedig most a félelem és a düh az úr. 

A félelem attól, hogy az alvó terrorsejtek mikor csapnak le ismét, hogy ki fogja legközelebb elveszíteni szerettét, hogy mikor kapják vissza a nyugalmukat végre az emberek, hogy meddig kell attól tartani, hogy a munkába menet felrobban alattuk a metró. És a düh. A mérhetetlen harag, hogy miért? Miért nem vették észre? Miért nem tettek semmit? Miért nem léptek a titkosszolgálatok, holott nyilvánvalóan voltak arra utaló információk, hogy a merénylet bármikor bekövetkezhet.

Ahogyan a világ kezd felocsúdni a tragédiát követően, a kérdések ezreinek középpontjában lassan a miért helyett a hogyan tovább lép. És ennek a megválaszolása talán a miértnél is sokkal nehezebb lesz. Az Isten adjon erőt és vigasztalást az áldozatok hozzátartozóinak, Európának pedig a megtisztuláshoz és az újrakezdéshez.