1815. december 13-án született Veres Pálné, a magyar nőnevelés nagyasszonya. Nőnek lenni és tanulással komoly hivatást választani nem volt mindig lehetséges. A 19. században Magyarországon azonban már megérett a helyzet és a gondolat arra, hogy cselekedni kell ezen a téren. A magyar nőnevelés elindítása a korán testvéreivel árván maradt Veres Pálné, született Beniczky Hermin nevéhez fűződik, aki Pestre kerülve mély és intenzív érdeklődést tanúsított az irodalom, politika, földrajz és más tudományok iránt.

Beniczky Hermin 1839-ben ment férjhez Veres Pálhoz, Nógrád vármegye főjegyzőjéhez, majd nem sokkal később született leánygyermekének gondos és mindenre kitekintő neveléséhez kezdett. Ekkor döbbent rá Veres Pálné a nőnevelés elhanyagolt valóságára, arra, hogy mennyire nehéz egy leánygyermeket taníttatni, megfelelő műveltséganyaghoz juttatni. A házaspár széles baráti köréhez tartozott Madách Imre és Szontágh Pál is, de még Kossuth Lajos családjával is jó viszonyban voltak. Mindez alkalmat teremtett Veres Pálné számára, hogy politikai, társadalmi kérdésekben magas szinten tájékozódjon.

Hamarosan hozzálátott önálló nőnevelő iskolájának megalapításához, amelyet először a Múzeum körúton egy kétszobás lakásban nyitott meg. A hely és a jelentkezők száma később a kis magánintézmény vezető karát nagyobb helyszín választására sarkallta, és hosszas adománygyűjtő akciókat követően Veres Pálné megvásárolta a Zöldfa utcai telket, ahol a reneszánsz stílusban épült iskolát 1882. január 15-én avatták fel.

Mindez korántsem volt egyszerű és megpróbáltatásmentes, mégis az elhatározás és az akarat, a nők ki- és felemelésének vágya mindennél erősebb hajtóerőnek bizonyult. És Veres Pálné győzött, mert a róla elnevezett iskola ma is működik, azóta már egy újabb, tágasabb épületben. A történelem és az emberek sokat változtak Veres Pálné iskolaalapító tevékenysége óta, a Veres Pálné Gimnázium mára koedukált gimnázium lett, hosszú ideig tartotta magát a belvárosi elit gimnáziumok rangsorának élmezőnyében. Egykori alma materemre én is nosztalgiával emlékezem, bár az igazságot meg- és bevallva, az oktatási módszerek terén komoly reformokra lett volna a 90-es években szükség. Bízom benne, hogy ez az iskola is folyamatosan megújul és olyan lelkes tanárai vannak, mint amilyenek egykori alapítói voltak.