Az aradi vértanúk özvegyeire és családjaira nehéz, hálátlan és hősies kitartással, küzdelmekkel teli élet várt. Kevesen beszéltek eddig arról, hogy a vértanúk nem csak saját életüket áldozták fel a haza szabadságának oltárán, hanem családjuk megtorlásokkal teli, keserves életével is fizettek. Merthogy sokan közülük nem voltak magányosak, hanem a boldog házasélet kezdetén, egy ígéretes, szebb jövő hajnalán indultak el a hőstettekkel végződő katonai pályán. A vértanúk özvegyei közül most ismerkedjünk meg röviden Damjanich János feleségével, Csernovics Emíliával, akinek Kossuth Lajos így címezte fényképét: „A hős Damjanich tábornok özvegyének, aki hazám női közt tiszteletemben legmagasabban áll, emlékül.”

Damjanich János 15 évvel fiatalabb felesége, Csernovics Emília Aradon született és töltötte gyermekéveit. Az ifjú házasok később Temesváron éltek, ahol gyakran megfordult náluk Haynau, aki férjének hadosztályparancsnoka, későbbi kivégzését végrehajtó gyilkosa lett. Csernovics Emíliát édesanyja féltette és óvta Damjanich Jánostól, kezdetben ellenezte a család a házasságot, hiszen a sokszor duhaj életmódot folytató katonatiszt nem örvendett jó hírnévnek a békés családapát és férjet választani akaró lányos anyák körében. Mégis sikerült összeházasodniuk, és Damjanich az egyik leghősiesebben harcoló katona és hűséges, szerelmes férj lett, akinek nevét és emlékét joggal őrizte nagy tisztelettel és szeretettel felesége. Házasságuk nem tartott, tarthatott sokáig, mert az ifjú férj hamarosan Itáliában harcolt, majd a magyar szabadságharc leverését követően osztrák fogságba esett. Felesége ezen időszakban is gyakran látogatta, élelemmel látta el a vég óráihoz közeledő Damjanich Jánost.

Csernovics Emíliát a tragikus aradi vérengzést követően mély gyászából más özvegyen maradt asszonyok és árvák megsegítése emelte csak ki, ezt a küldetését haláláig szolgálta. Nem riadt vissza a kétkezi munkától sem, az 1850-es években Makón varrásból, kézimunkázásból tartotta el magát, ahol a város adómentességgel próbálta segíteni az özvegyet. Ekkor már a békés emigrációban élő Kossuth Lajos is nagy tisztelettel viseltetett iránta. Az aradi özvegy árvaházat is létesített a honvédség árvái számára, és 1861-ben megalapította a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületét is. Elhivatottságában, elszántságában senki és semmilyen hatalom nem tudta megakadályozni. Akkor, ott és annyit segített, amennyit csak lelki, fizikai ereje, energiája engedett. A hősies asszonyt életében támogató és segítő, jótékonykodásaiban közreműködő emberek voltak Zichy Antónia, Batthyány Lajos özvegye, valamint a Wenckheim család is. Csernovics Emília és Damjanich János rác származású magyar lelkületű hazafiak voltak, akikre büszke lehet az egész magyarság.