A hétvégén ebből merítünk:

Majsányi Kati: Lina, Álomgyár Kiadó, 2015.

Majsányi Kati író egy Szatmár megyei kis faluban született, s tanárként dolgozott 38 éven keresztül egészen nyugdíjazásáig. Az írás már gyerekkora óta foglalkoztatta, s egyetemi évei alatt lelke megkövetelte azt, hogy alkotni kezdjen, hogy kifejezhesse önmagát. Úgy véli, az írás magányos tevékenység, idő kell rá és elmélyülés. Nyugdíjas évei elején pedig egyre erősebb lett a belső késztetése: írni kell.

Hitvallását Benedek Marcelltől vette: „Szépen élni”. Bemutatkozásában így fogalmaz: „Utazás, művészet (s ezen belül is a zene, az igazi zene!), vagy csak egy fa szépsége, egy őszi levél színe, rajza: mind örömforrás. Csak a kezünket kell kinyújtani érte, s látni, érezni, hallani… Horatius tudta ezt, s tudta sok bölcs a történelem folyamán, de a történelem mégis olyan lett, amilyen, s most mintha végképp elveszítettük volna ezt a tudást, a szépen élni képességét.”

Leginkább a női sors, a női szerepek foglalkoztatják az írónőt. Nemrégiben megjelent könyve, a Lina is a női lélek alakulásával foglalkozik, azzal, hogy egy kamaszlány külső-belső világa hogyan változik az évek folyamán, mígnem nőként kiteljesedik. Tizenhárom éves korától kíséri el a regény a kamaszkoron át, a felnőttség küszöbéig a félárva kislányt, aki édesanyja halála után a szigorú, de a magánéletében Don Juan-i természetű apja mellett válik nővé. Félelmek, álmok, illatok, csodára váró hangulatok között él, s miközben riadtan figyeli apja kalandjait, botrányait, amelyek őt is ide-oda sodorják, rettegve várja, hogy őt is elérje a szerelem. Vajon egy önmagát kereső, saját erkölcsi normáit építő fiatal lány dac és bizalmatlanság között vergődve, különféle kalandokat és csalódásokat megtapasztalva képes kitárni a szívét az igaz szerelemnek?