Hallottatok már, kedves olvasók olyan emberekről, akik egy fárasztó nap után minden napközben megszokott és elvégzett munka szöges ellentétét művelik otthonaikban?

Még feltételezni is eretnekség olyan esetet, amikor az állandóan Domestos-szal fertőtlenítő, porcicákat hajkurászó, a kosszal, piszokkal legkíméletlenebbül elbánó takarítónő hazatérve kézmosás nélkül rántja ki a hűtőszekrényét, és az egész nap vágyott jéghideg kólájának kortyolgatása közben, az asztalra feltett lábakkal szotyolázni kezd? Hogy esetleg két napja nem vette ki a vizes ruhát a mosógépből és a lakásában szétdobálva üres tejeszacskók és lerágott almacsutkák hevernek?

Elképzelhető netán az is, hogy a legkiválóbb tanárnak, aki diákjai általános műveltségének megszerzéséért éjt nappallá téve dolgozik, nincs türelme otthon izgága hétéves kisfiával leülni tanulni? Hogy ne adj Isten még magántanárt is felfogad mellé, és ő közben a kanapén nyújtózkodva újságokat olvas?

Hallott már olyan szakácsról, aki titokban a legnagyobb gasztronómiai igénytelenségeket követi el, mondjuk, éjszakai éhségrohamát egy mirelit pizza megsütésével enyhíti?

Létezik vajon olyan, hogy az életvezetési tanácsadó pszichológus, hazaérkezvén otthonába őt már türelmetlenül váró feleségéhez, fejhallgatóval a fején vad internetezésbe kezd és durván elküldi gondokkal küszködő választottját melegebb éghajlatra az ő problémáival együtt?

Vajon van olyan fodrász, aki, csakhogy ne kelljen hajat mosnia, inkább egy parókában tölti a hétvégéjét? Látott már önfeledten szambázó nyugdíjas őrmestert? Döntsétek el, kedves olvasók, és mérlegeljetek: tarthatnak hétköznapi tivornyákat a példamutató emberek?