Nem mindennapi történetre bukkantunk a szokásos reggeli lapszemlénk közben. Van egy fiatal, szegedi férfi, aki megunva a bürokrácia töketlenségét és körülményességét, kezébe vette egy kis lakóközösség sorsát, és maga aszfaltozta le a 260 méteres utcát. A szegediek problémájuk megoldására gyakorlatilag három évet vártak, és ha nincs István, az önkéntes aszfaltozó, még ki tudja, mennyit kellett volna várniuk. Nem mellesleg hősünk azt is bebizonyította: a piaci ár töredékéért lehet utat építeni.

„2012 óta várt az utcában elkerítve egy csatornafedél arra, hogy a körülötte lévő lyukat kijavítsák. Több helyen akkora kátyúk voltak, hogy felakadt a feleségem autója” – mesélte a délmagyar.hu-nak Fébert István, majd hozzátette: „Az illetékes szervek az útproblémák kijavítása helyett inkább korlátokat helyeztek ki az érintett szakaszokra. A lezárás miatt az autók a földút felé kerültek, 30 centiméteresre nőtt a mélyedés. Szinte mindegyik szomszéd panaszkodott a közveszélyes utcára, de nem történt semmi.”

István ráunt a hivatalok hívogatására, fiaival nekivágott a 260 méternyi út javításának. „A Kamaratöltés utcánál láttam, hogy az útjavításhoz felmart anyagot is használnak. A munkásoktól megtudtam, hogy a padkához kiöntött aszfaltot a Belvárosi hídtól hozták, megkérdeztem, kaphatnék-e a padkára szánt anyagból, igennel válaszoltak” – mesélte az egyébként szobafestő férfi. Kifaggatta a szakmunkásokat, hogyan érdemes az aszfaltot felhasználni, kölcsönkért egy tömörítőt, és munkához látott. Közel 3-4 köbméternyi felmart és ledarált aszfaltot hordott át az utcába, ahol először kitisztította a lyukakat, majd belegereblyézte az anyagot. Lapvibróval tömörítette, majd a legvégén gázolajjal locsolta be a felületet. István egy hétig dolgozott a felújításon, a délutánokon túl a fiaival egy teljes hétvégét is rászántak.

(délmagyar.hu nyomán)

SZKE