A nők szeretnék az élet minden területén a legtöbbet kihozni magukból, mégis úgy érzik, valami gátolja őket – derült ki a Danone Activia legújabb nemzetközi kutatásából, melynek alanyai 25 és 55 év közötti nők voltak. A gyengébbik nem tagjai általában önmaguk legkíméletlenebb kritikusai, ezáltal rengeteg terhet helyezek magukra, mellyel aláássák az önbecsülésüket is. A Danone egyébként 12 országból 17 ezer nőt kérdezett arról, milyen szerepet játszik életükben a belső kritikus hang. Sokan úgy vélik, ez az a momentum, ami gátolja őket a kiteljesedésben, vagyis abban, hogy inSync (szinkron) állapotba kerüljenek testileg és lelkileg egyaránt.

A cég kerekasztal-beszélgetést szervezett a témában. Várkonyi Andrea vezetésével dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, Pataki Ági filmproducer és Marozsák Szabolcs hivatásos női önbizalomedző boncolgatta a kérdést.

A magyarországi nők helyzete rosszabb, mint a nemzetközi átlag. Vajon miért?

A társadalmi berendezkedés, a szocializáció, az oktatás uniformizáló, arra terelik az embereket, hogy egyformák legyenek – vélekedett Almási Kitti. Egy-egy gyermek például akkor kap pozitív visszajelzést, ha azt mondják vissza és pont ugyanúgy, ahogy a tanár. A munkahelyeken az a jó beosztott, aki azt hajtja végre, amit kiosztottak rá és nem akar új ötletekkel előállni. Amíg felnövünk, megtanuljuk, hogy akkor kapunk elismerést, ha belesimulunk az elvárásokba, ha pedig kilógunk a sorból, ellenérzésekkel kell szembenéznünk. A szakember szerint, mivel a legtöbb ember kudarckerülő, hajlamosak vagyunk a besimulásra.

Pataki Ági úgy vélte, a magyar oktatási rendszerben nem tanuljuk meg az önállóságot és azt, hogy milyennek kellene lennünk ahhoz, hogy az életben jól boldoguljunk. Ráadásul a bizonyos elvárásoknak való megfelelés kényszere megakadályoz bennünket, hogy valóban saját lábunkra álljunk. A producer senkivel sem szeretné összehasonlítani magát, senkinek nem szeretne megfelelni.

Marozsák Szabolcs munkája során azt tapasztalta, a nők nem tudják, hogyan szeretnének élni, azonban fontos, hogy merjük és tudjuk megfogalmazni vágyainkat.

Hogyan szeretnénk élni? Egyáltalán fel merjük tenni magunknak ezt a kérdést?

A legtöbb nő valóban nem tudja, hogyan szeretne élni. Sokszor a szorongást az okozza, hogy a vágyott cél olyan távol van, hogy már az álmodozás elején lehet tudni, hogy ebből nem lesz semmi – hangsúlyozta Almási Kitti. Ha a cél túl távoli, megugorhatatlan, akkor sokkal nagyobb lesz a szorongás, mint a motiváció. A szakember szerint ezért az a legfontosabb, hogy önismereti alapon fogalmazzuk meg vágyainkat, amelyek reálisan illeszkednek a saját adottságainkhoz.

Megfelelés, kifelé élés, gyerekkor?

Pataki Ági az oktatási rendszerben látja a problémát, ugyanis az oktatási rendszerben nőnek fel a szülők is. A gyerekkorban ugyanis mindent meg lehet tanítani, azt is, hogy mi az a legjobb, amit ki tudunk hozni magunkból. A producer az amerikaiak önbizalmát hozta fel példaként; az Egyesült Államokban ugyanis az iskolákban tudatosan önbizalomra tanítják a gyerekeket. Úgy véli, amíg ez nálunk hiányzik az oktatási rendszerből, addig újra fog termelődni a kishitűség.

Almási Kitti elmondta, Magyarországon különösen jellemző, hogy beskatulyázzuk az embereket, s egy-egy szerepből nagyon nehéz kitörni. De nem lehetetlen. Példaként hozta fel a „pozitív Pygmalion-effektust”, mely egy világhírű pedagógiai kísérlet. Pszichológusok egy iskola tanáraiban néhány „gyengécske képességűnek” tartott gyerek iskolai teljesítményével kapcsolatosan pozitív képet alakítottak ki. Ennek eredményeképpen ezeknek a gyerekeknek az osztályzatai javultak a tanév végére. Vajon miért? Mert a tanárok kiemelt figyelemmel és bizalommal bántak velük. A gyerekekből pedig a bizalom hatására valóban kibontakozott a tehetség. Ezért nagyon fontos a másokba vetett hit, hiszen mindannyiunkban lakozik számos kis kikelni vágyó mag. Azonban, ha nincs mellettünk valaki, aki bízik bennünk és a megfelelő pillanatban egyfajta lökést ad, akkor ez a mag nem kap elég táplálékot és nem biztos, hogy szárba szökken.

Mire tudnak építeni a nők?

Mivel ÖNbizalomról beszélünk, ez nem arról szól, hogy mások mit gondolnak rólunk. Lényeges, hogy a saját magunkról kialakított kép ne attól függjön, hogy a többi ember hogyan vélekedik rólunk – emelte ki Almási Kitti. Ugyanezen az elven haladva, fontos bevallani magunknak, hogy ha a magánélet, a munka vagy az életünk bármelyik területén nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyeket valójában szeretnénk, az nem külső körülményektől függ, hanem tőlünk. Meg kell élnünk, hogy a jelenlegi állapotunk a saját döntésünk következménye – hívta fel a figyelmet a klinikai szakpszichológus. Ha merünk felelősséget vállalni magunkért és az életünkért, akkor kezdünk el érzelmileg felnőni. Ez viszont magában foglalja azt is, hogy a vágyott céljaink elérése csakis rajtunk múlik. Almási Kitti azt javasolta, az önismereti munka mellett, minden nap tegyünk meg egy olyan apróságot, amire egyébként azt mondanánk: „inkább nem”.

Marozsák Szabolcs úgy vélte, a nők egyedül nem képesek arra, hogy talpra álljanak, szerinte külső segítségre van szükségük. A szakember szerint az idolok vagy a környezetünkben lévő pozitív példák is sokat segítenek.

Pataki Ági úgy látja, van haladás; ha összehasonlítjuk a nők mostani helyzetét a 20. század elején lévő lehetőségeikkel, akkor komoly fejlődést tapasztalhatunk. Ma már sokan ki mernek lépni a boldogtalanságból. A producer szerint ahhoz kell az igazi önbizalom, hogy egy nő saját kezébe merje venni a sorsát.

Pataki Ági hangsúlyozta, hogy 65 éves kora ellenére nőnek érzi magát, tervei vannak és ebben az önbizalma segít neki, ugyanis Magyarországon a gyengébbik nem tagjai hatvan felett már úgy érzik, kifelé mennek az életből. A producer hangsúlyozta, ha ő jól van, akkor a mikrokörnyezete is jól van.

És akkor mi van? - fel kell tenni a kérdést magunknak, Almási Kitti szerint. Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Meg kell vizsgálni, kiket ruházunk fel kritikai hatalommal. Azonban tudatosítani kell magunkban, hogy az életünkben mindössze négy-öt olyan ember van, akiknek a véleménye számíthat, a többiekével viszont nem kell foglalkozni. Végig kell gondolni, hogy ha egy-egy kellemetlen szituációban ott és akkor nehéz is, az adott helyzet milyen hatással lehet hosszútávon az életünkre. Sokszor ugyanis csak azért nem tesszük meg, amit szeretnénk, mert félünk mások véleményétől. Ha feltesszük magunknak a fent említett kérdést – És akkor mi van? -, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy nincs olyan okunk, amiért ne vághatnánk bele a vágyaink megvalósításába. Szóval, hajrá!

Tanulságos kisfilm önmagunkról: 

(Az írás 2016. szeptember 28-án jelent meg.)