Egy új kutatás szerint azok, akiknek húguk vagy nővérük van, boldogabbak és optimistábbak. Vajon igaz ez?

Olyan utcában nőttem fel, ahol kicsit túltengett az ösztrogén. Nagyon családias környezetben töltöttem a gyerekkoromat, bármelyik szomszéd fele indultam, szinte mindenhol velem majdnem egykorú lánytestvérekkel találkoztam, a tíz házból, engem és a húgomat is beleszámítva, konkrétan ötben. Nem tudom, hogy különböző neműek vagy fiúk esetében is így van-e, de ahogy megéltem és a környezetemben láttam, egy nővér vagy egy húg biztos támaszt jelent, mindig van kivel beszélgetni, van kivel kimozdulni, akár otthon ejtőzni, bármivel el tudjuk együtt tölteni az időt.

A kapcsolatot nem is lehetne barátságként jellemezni, hiszen annál több; valamiféle megmagyarázhatatlan természetesség van a dologban. Például soha nem mondanám egy barátnőmnek se, hogy „Te Mari, hozz már nekem egy pohár vizet, légyszí'!”. De egy testvérrel meg merem tenni. Vagy például a húgomon kívül nem zargatnék senkit az éjszaka közepén, mert pisilnem kell és az adott személy háza éppen útba esik hazafelé menet. Egy olyan támasz, akivel bátran összeveszhetsz, akivel nem kell megjátszanod magad, akivel nem kell udvariaskodnod, mégis mindig ott lesz.

Nehéz pontosan leírni ezt a köteléket. Akinek nőként van egy lánytestvére, tudja, miről beszélek. Egy új kutatás szerint azok, akiknek húguk vagy nővérük van, boldogabbak és optimistábbak. A tanulmány szerint ez azonban nem igaz azokra, akiknek öccsük vagy bátyjuk van – írta a Telegraph.

Tony Cassidy, az Ulster egyetem professzora szerint a lányok jobban kimutatják érzéseiket, nyíltabban kommunikálnak, ez pedig elősegíti a hatékonyabb problémamegoldást. Bár ez egy kutatás, úgy vélem, nem zárhatjuk ki a fiúkat sem, tapasztalatom szerint mindkét nem képviselői között lehetnek olyanok, akik érzékenyebbek és kevésbé emocionálisak is. Szóval szerintem sokkal inkább személyiségfüggő, hogy egy testvér jelenléte mennyire tesz minket boldogabbá és optimistábbá.