Valaki egyszer megkérdezte Ernest Hemingwayt, hogyan lát hozzá egy regény írásához, amire azt felelte: „Először is leolvasztom a hűtőszekrényt”. Azt hiszem, a halogatás sokunk számára ismerős. Fel kéne hívni valakit, meg kéne írni valamit, ki kellene takarítani, találkozni kellene, mi azonban nem cselekszünk, csak toljuk, toljuk, ameddig csak tudjuk. Közben pedig irtózatos lelkiismeret-furdalást és szorongást érzünk.

A halogatásnak két fajtája létezik: a motiváció hiánya, valamint az önszabályozás képtelensége.

A halogatás mögött számos ok húzódhat, például:

• félünk a feladattól
• negatívan állunk a tevékenységhez
• túlvállaljuk magunkat, nem tudunk priorizálni

Vass István pszichológus összegyűjtötte, milyen típusú halogatókról beszélhetünk:

1. Dacos: ellenáll aktívan, lázadva, vagy szabotál passzív-agresszíven. A lényeg, hogy neki ne mondják meg, mit kell csinálni.

2. Túlvállaló: állandóan valamit tevékenykedik, bevállal, gyakran extrém feladatokat is.

3. Kényelmes halogató: kerüli a túl nagy stresszt, kihívást jelentő feladatokat. Elve az, hogy a feladat várhat, ha valami örömteli tevékenység van kilátásban.

4. Tökéletességre törekvő: a magas elvárások miatt nem kezd bele, vagy nem meri befejezni a feladatokat.

5. Álmodozó: motivált, de nem jól, vagy egyáltalán nem méri fel és tervezi meg tevékenységét, nem tudja teljesíthető célokká konvertálni a feladatot

6. Aggódó: Fél a változástól, a kockázatoktól, nem bízik önmagában.

7. Kríziskeltő: az utolsó pillanatok szorítása, vagy valamilyen kényszer, vészhelyzet beálltára számít, így biztosítva maga számára a kellemes izgalmi szintet.

Mit tehetünk a halogatás ellen?

• Először is cselekszünk.
• Jobban megismerjük magunkat, kiderítjük, mi állhat mentalitásunk mögött, mi lehet az oka.
• Szokásokat, napi rutint alakítunk ki.
• Nagy feladatokat, kis állomásokra bontunk.
• Terápiával győzzük le.