Voltak nagy könyvszerelmeim, olyan regények, amelyeket nem csak hogy nem lehetett pár nap alatt kiolvasni, hanem olyanok, amelyek hónapokon, éveken, évtizedeken keresztül foglalkoztattak, velem, bennem voltak szavakkal, mondatokkal, személyekkel, titkokkal. Ezek a könyvszerelmek persze minden életkorban mások, másban találja meg a gyönyörűséget egy tizenéves vagy egy huszonéves álmodozó, és másban az élete delén lévő olvasó. Mégis vannak minden koron átívelő, mindig meleg, jóleső érzéssel eltöltő olvasmányok, olyanok, melyeket újra és újra fel kell lapozni, elő kell venni, emlékezni kell arra a nagy találkozásra, amikor először olvastuk el.

Nekem ilyen nagy könyvszerelmem, mint érzelmes és érzékeny női olvasó Füst Milán A feleségem története című, világsikert aratott regénye volt. Ez utóbbi megjegyzésem, miszerint nagy sikerű könyv lett, rengeteg nyelvre lefordították, nem lett volna elég ok a rajongásra, mégis ez a siker nem egy nagy marketingfogás műve, hanem egy zseniális írás nagy utat megjárt története.

18 éves voltam, amikor először olvastam. Már éppen leérettségiztem és felvettek az egyetemre, és megfoghatatlan, meghatározhatatlan könnyűséggel, szabadságérzéssel feltöltve lebegtem az ezredforduló előtti utolsó nyárban. És akkor valahogyan rám talált ez a regény. Mi volt ennek az üzenete számomra? Talán így egy mondatban nem leírható, de magának az élet egészének habzsolva megélni vágyása, minden bennem felmerülő kétséggel együtt egy csodálatos történet arról, hogy sokféleképpen lehet szeretni, rajongani, féltékenynek lenni.

Lizzy, a francia, könnyed, játékos lelki és szellemi nő házasságának története az igazi, rengeteg férfiúi jósággal és hibával felvértezett Störr kapitánnyal talán minden kérdést felvet, érint és boncolgat, ami férfi és nő közötti hasonlóságok és nagy különbözőségek miatt felmerülhet. Lizzy elérhetetlensége és képtelen mértékű szeretése, Störr kapitány iránta érzett, sokszor felemésztő szerelme, féltékenysége egy élet nevű nagy játék küzdelmekkel teli megjelenítése. Lizzy a rendetlen, ruhásszekrényébe almákat és megrágcsált kalácsokat is betuszkoló, jól főző és mindig szellemes asszony, aki szabadidejében szerelmes regények filozófiai mélységeit boncolgatja és ceruzával aláhúzogatja a számára legfontosabb mondatokat a könyvekben…

Egy olyan nő, aki pontosan tudja, hogy soha de soha nem lesz ugyanolyan, mint a férfiak, és ezzel a sokszor fensőbbséges női öntudattal boldogan éli szellemileg korlátozhatatlan, szabad életét. A feleségem története egy olyan asszony portréját adja, amelyből egy részt, egy picit mindannyian szeretnénk hordozni magunkban. Störr kapitány pedig egy olyan ember megtestesítője, akiben bizonyára minden női olvasó felismeri a férfiak sajátos világnézetét.

A feleségem története egy könyvszerelem, amelyet ismerni, olvasni érdemes…