Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én gyerekként, főleg kiskamaszként nagyon szerettem volna felnőtt lenni. Irigyeltem a sminket, a magassarkút, a lakkot, az ékszert, a kávézást, a pezsgőzést, a sziporkázó beszélgetéseket. Azt, hogy a szüleim addig maradtak fenn este, ameddig csak akartak, nem kellett 8-kor takarodót fújni. És persze akkor még azt képzeltem, hogy egy munkahely ezerszer kellemesebb, mint az iskola, mert nincs napi számonkérés, nincs feletted „aki nem tudja, tanítja” mentalitású hatalom, nincsenek különösebb kötelezettségek, a nyolc óra munka után mindenki békén hagy.

Ma már persze másképp gondolom. Már nem annyira szeretnék/szeretek felnőtt lenni. Mert a felnőtt lét nem a magassarkúból, kávéból és nagyvonalúságból áll. S én is azt mondogatom most a nagykorúság után sóvárgó fiamnak, amit annak idején nekem mondtak a szüleim: - Addig örülj, még gyerek vagy!

Na, de visszacsinálni már nem lehet. Lassan 40 éves vagyok, felnőttebb ennél már nem nagyon leszek. Igaz, néhány évtized múlva visszavánszorgok a gyerekkorba, de az már inkább a vegetatív csecsemő állapot lesz, nem a világosan és logikusan gondolkodó, nyitott és boldog gyerekség.

Mára azonban sok mindent megtanultam a felnőttek között. S valóban nem így képzeltem a dolgokat gyerekként. Az itt felsorolt 10 impresszió persze csak az érem egyik oldala. De ahogy magunknak folyamatosan hazudunk, úgy a gyerekeinktől is olyan attitűdöt várunk el, ami mára egyre kevésbé élő. És mi, felnőttek öltük meg. Lehet gondolkodnunk! Van min!  

1. Amire gyerekként vágysz, azt tiszta, meg nem rontott éned sokkal szebbnek és magasztosabbnak látja a csúnya felnőtt valóságnál. Örülj, hogy még nem kell megtapasztalnod!

2. A felnőttek fáradtak. Az a „laza” munkahely, az előtte és utána következő családi „műszakok” bizony igen sokat kivesznek az emberből. Egy-egy nehéz nap után apa meg anya – ha tehetnék – előbb dőlnének ágyba, mint te! Bizony, még a bűvös-gyűlölt 8-nál is előbb.

3. A felnőttek nem olyan sziporkázóak és kedvesek, mint amilyennek a családi vendégségek alkalmával te látod őket.

4. A felnőttek gyerekesen viselkednek. Olyan gyerekesen, ahogyan egy gyerek nem viselkedik. Nem tudom, érted-e. Mégha nem is gondolod, a felnőttek tekintélyes része sértődős, önző, kisstílű, megkeseredett. Persze, ti, gyerekek is irigyek vagytok a játékaitokra, összekaptok az iskolában a társaitokkal, de annak mindig oka van. A felnőttek közt sokszor még csak indoka sincs a gonoszságnak.

5. A felnőttek azt hiszik, mindent jobban tudnak nálatok és egymásnál, pedig ez nem így van.

6. A felnőttek fennen hangoztatják büszke, felnőtt mivoltukat, de ha felelősséget kell vállalniuk a tetteikért, szavaikért, bizony legszívesebben a szüleik mögé bújnának. Ezt nem tehetik, inkább másra mutogatnak.

7. A felnőttek leszoktak a gondolkodásról. Elvárják, hogy te jól teljesíts az iskolában, jól felelj, mérlegelj, de egy bizonyos kor után kényelmesebb bekajálni a készre rágott véleményt és érvelést, amit el lehet adni sajátként. Szomorú, de ez van!

8. A felnőttek panaszkodnak. A felnőtteknek semmi sem jó. Neked mondják, hogy ne követelőzz, érd be azzal, ami jut, de ők mindig kevésnek érzik azt, amijük van.

9. A felnőttek a külsőségeket hajszolják. Nagy autók, nagy lakás, szép ruhák, nyaralás, ezek posztolása a közösségi oldalakra, hogy mások is lássák, miközben elfelejtik, hogy nem ez számít az életben.

10. A felnőttek elvárják a tiszteletet, de kivívni egyre kevésbé tudják.   

+1. Tényleg örülj, amíg nem kell e gladiátorjátékban részt venned! Élvezd a gondtalan gyerekkort!

(Fotó: iStock)

(Az írás 2016. február 9-én jelent meg.)